Már az első nap sok érdeklődőt vonzott a Helikon Kastélymúzeum Családi vasútmodellezés című programja. Sokan elsősorban a több részből épített terepasztalon közlekedő vonatokban gyönyörködtek, de a makettépítő foglalkozáson is folyamatosan foglaltak voltak a székek.
A három napon át tartott ingyenes látogatási lehetősét és a hozzákapcsolódó foglalkozásokat a Múzeumok őszi fesztiválja című rendezvénysorozat záróprogramjaként hirdették meg – ahogy itt korábban már írtunk róla. A november eleji időpontot eleve az iskolások őszi szünetéhez szabták, hogy mindenképp jusson rá idejük.
Talán nem meglepő módon, a látogatók többsége családostól érkezett a szerdán kezdődött “Családi vasútmodellezésre”. Mint Lukács Bernát, a vasúti kiállítás vezetője elmondta, a foglalkozással az alapoknál akarták kezdeni a terepasztalépítést. Ezért nem a vonatokkal, hanem a házak készítésével, a környezet kialakításával kezdték a munkát. Hisz otthon nem kell olyan bonyolult számítógépes rendszert kialakítani mint az múzeumban lévő. Otthon elég a sín, a mozdony és a trafó. Ha van áram, megy a vonat, ha nincs akkor nem. Ilyen egyszerű – fogalmazott.
Lukács Bernát a vadászati kiállítás épületének tetőterében kialakított terepasztalról elmondta, hogy egy 500 négyzetméteres területen három független vasúti rendszert hoztak létre. Van egy osztrák rész, amelyik a Világörökség részét képező semeringi vasutat idézi meg alagútjaival, viaduktjaival, állomásaival, szerelvényeivel.
Van egy német rész is, amin különböző városok, többek között Nürnberg, Hamburg, Bad Schandau találhatók. Kialakítottak egy olyan észak-német várost is, amelyik így önmagában nem létezik sehol, de a felhasznált épületek és más elemek mindegyike megtalálható valahol. Így együtt van benne például a berlini tévétorony, a drezdai állomás, a hamburgi pályaudvar és sok érdekes ház Németország, illetve Ausztria különböző részeiből.
A harmadik részt a hazai vasutak alapján állították össze. Látható például a Déli pályaudvar még azzal a régi vonatfordítóval, ami a valóságban már nincs meg. Kialakítottak egy zalai részt is – a régi megyehatárok szerint -, amiben többek között Keszthely, Nagykanizsa, Sümeg, Badacsonytomaj és több más település jellegzetes állomása és környezete lett megépítve.
A terep asztalon közlekedő vonatok, a sínek és más eszközök H0-ás méretűek, 1:87 a méretarányuk az igaziakhoz képest. A terepasztal három részébe összesen 2,7 kilométer hosszú sínpárt építettek be eddig, 15 és 30 kilométer között lehet a vonatok, váltók vezénylésére beépített vezetékek hossza, de folyamatosan fejlesztik a terepasztalt. Egyszerre 60-70 szerelvény tud mozogni, előre megírt számítógépes vezérlés alapján felváltva állandóan mozgásban van a szerelvények egy része.
A terepasztalokat külön-külön vezérlő számítógépek úgy irányítják a vonatokat, mintha igaziak lennének. Tehát ugyanúgy várakoznak az állomásokon, hogy felvegyék az utasokat és a rakományt, vagy megvárják a szemből érkező másik szerelvényt. Erre azért is van szükség, hogy a kis szerkezetek a hosszabb használattól nehogy túlmelegedjenek.
Az idei évben kezdték meg az éjszakai üzemmód kialakítását és fejlesztését. Óránként egy-egy tíz perces alkalommal kérésre meg is nézhetik a látogatók, a kivilágított városokat, állomásokat és persze vonatokat.
A Családi modellezés az írás megjelenése napján zárul, de a múzeum terepasztala utána is várja a látogatókat.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre