Balatoni gőzhajózás – újabb tények, érvek Hertelendy Károly kiemelkedő szerepéről

Széchenyi István szeptemberi születésnapja kapcsán már olvashattak arról a Balatontippen, hogy dr. Lichtneckert András  kutatásai szerint 170 évvel ezelőtt kicsit másképp zajlott a balatoni gőzhajózás elindítása, mint ahogy az ma él a közgondolkodásban.

 

A történész, levéltáros egy füredi konferencián további részletekkel állt elő, amik bizonyítják, hogy az érdemek dobogóján Széchenyi mellett minimum megosztott első helyen szerepel Hertelendy Károly lesencetomaji földbirtokos, politikus.
Az alábbiakban Lichtneckert Andrásnak a Balatoni helytörténészek 3. szakmai találkozóján elhangzott előadásából idézünk néhány fontosabb megállapítást. Aki a részletekre és a állításokat megalapozó tényekre is kíváncsi, az ide kattintva teljes terjedelmében elolvashatja az előadást.

 

A kutató előadásának bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy az idén nem csak Széchenyi István születésének 225., a Balaton Gőzhajózási Társaság (BGT) megalapításának és a Kisfaludy gőzös vízre bocsátásának 170. évfordulóját ünnepeljük, hanem 155 éve van annak is, hogy a balatoni gőzhajózás történetében jelentős szerepet játszó Hertelendy Károly 1861. november 5-én elhunyt.

 

 

Hertelendy Károly egy olyan Balaton-vidéki alkotó ember, akinek a megítélése a balatoni gőzhajózás történetében az idők folyamán sokat változott, és az utóbbi évek kiadványaiban sem megfelelő.
A korabeli dokumentumok szerint Széchenyi és Hertelendy egyformán kivette a részét a balatoni gőzhajózás elindításából. Ezt a megállapítást mind Széchenyi, mind a kortársak elfogadták, hiszen a bencés rendi Horváth Bálint a balatonfüredi gyógyfürdő és a balatoni gőzhajó vendégeinek írt könyvét 1848-ban Hertelendy Károly táblabírónak ajánlotta: „a balatoni gőzhajózás lelkes másodelnökének, egyik erélyesb alapítójának, fáradhatatlan előmozdítójának”.
Az 1850-es évek sajtójában egyformán hangsúlyozták Széchenyi és Hertelendy érdemeit, de volt olyan írás is, amely Hertelendy nyakába akarta varrni a Társaság összes baját. Ezután Széchenyi szerepe került előtérbe, Hertelendyé pedig egyre inkább háttérbe szorult és elhalványult – állítja Lichtneckert.

 

Lichtneckert szerint Hertelendy emlékezetének a megőrzéséért a legtöbbet Farkas László piarista tanár tette, aki 1933-ban megjelent könyvének a „Gróf Széchenyi István és a Balatoni gőzhajózás” címet adta, de – levéltári források alapján – jól megvilágította Hertelendy szerepét is.  Farkas munkáját minden utána következő szerzőnek figyelembe kellett vagy kellett volna vennie – mondta a kutató, aki úgy látja, hogy napjainkra rosszabbodott a helyzet, mert Hertelendyt nem találjuk a Balaton arcképcsarnokában, ebben az életrajzi lexikonban, pedig a Balaton történetének egyik legfontosabb szereplőjéről van szó. Nem találjuk Balatonfüred életrajzi lexikonában sem, pedig a kötődése Balatonfüredhez legalább olyan erős volt a gőzhajózáson keresztül, mint Kisfaludy Sándoré a magyar nyelvű színjátszáson keresztül – állapította meg Lichtneckert.
De szerinte még abban sincs igazi köszönet, ahogy a Zala megyei és a Veszprém megyei életrajzi lexikon foglalkozik vele, ugyanis mindkettőben az olvasható Hertelendyről, hogy az 1850-es években visszavonultan élt a lesencetomaji birtokán és gazdálkodással foglalkozott. Lichtneckert szerint ez helytelen közlés, mert egyrészt az önkényuralom éveiben a politikától való visszavonulás nem lehetett önkéntes, másrészt Hertelendy egészen a haláláig, 1861-ig részt vett a Balaton Gőzhajózási Társaság, a BGT vezetésében.

 

Az előadásban részletesen szólt arról, hogy Széchenyi és Hertelendy mikor milyen formális szerepet töltött be és gyakorlati munkát végzet a BGT működtetésében. Az esetleges vitáikat, másféle álláspontjukat az ellentétes üzleti filozófiájukkal magyarázta.
Lichtneckert szerint Széchenyi nagy haszonnal működő, valódi kapitalista vállalkozást akart létrehozni, amely osztalékot is fizetett volna. Hertelendy és a Balaton-vidékiek ezzel szemben nem osztalékban gondolkodtak, számukra az volt fontos, hogy járjon a Balatonon egy olyan szép gőzhajó, mint amilyen a Kisfaludy volt. A részvényekért kifizetett hatalmas összeget úgy tekintették, mint a haza oltárára helyezett áldozatot.

Mint később fogalmazott: 1846-ban a balatoni gőzhajózás elindítása részvények eladásával történt, de egy idő után a részvényekből adományok lettek. Azaz a Balaton-vidékiek rájöhettek arra, hogy az összefogás egy részvénytársaságban jó dolog, hamar van eredménye, de a részvényről már nem lehetett jó emlékük. Legfeljebb azzal vigasztalhatták magukat, hogy a gőzhajó tulajdonosai lettek.

A kutató ugyanakkor arra is kitért, hogy a BGT gyenge gazdasági eredményeiben jelentős szerepe volt az indulás éveiben zajló szabadságharcnak, és az sem hozta meg a várt üzleti sikert, amikor gazdasági szemléletű vezetőket választottak a BGT élére.
A részvényesek John Masjon és Ürményi József megválasztásával azt akarták elérni, hogy a vállalat üzletmenete megjavuljon, és le lehessen venni a napirendről a gőzös „élethalál-kérdését”, ami a korabeli sajtóban azt jelentette, hogy a részvényesek egyik része nem látott esélyt a balatoni gőzhajózás jövedelmező üzemeltetésére, ezért a Kisfaludyt el akarták vinni a Dunára, ahol nagy haszonnal lehetett volna járatni. Ennek megakadályozására Hertelendy mindent elkövetett, és amikor válaszút elé állították: vagy elviszik a hajót a Dunára, vagy új vezetőség lesz, akkor habozás nélkül az utóbbit választotta és lemondott – megmentve ezzel is a balatoni gőzhajózást – hangsúlyozta a kutató.

 

Előadása végén Lichtneckert András arra szólított mindenkit, hogy őrizzük és ápoljuk Hertelendy Károly emlékét. Kérésének alátámasztására többek között az alábbi  tényeket sorolta fel. Hertelendy volt,

• akiben 1837-ben megszületett a balatoni gőzhajózás gondolata,
• 1845. szeptember 1-jei felhívásával elindította a vállalkozást, és a társaival együtt összegyűjtötte a részvényeseket,
• 1847-ben szervezte a hajókikötők építését, és kiharcolta a menetrendszerű hajóközlekedés elindítását 1847. március 29-én,
• a szabadságharc bukása után életben tartotta a vállalatot, és ellenállt annak, hogy a Kisfaludy gőzöst elvigyék a Dunára.

Lichtneckert András szerint a balatoni gőzhajózás elindítása sokkal több volt egy közlekedési és műszaki feladat megoldásánál. Kisfaludy Sándor a Balaton-vidékieket szembesítette a fényes múltjukkal, Hertelendy Károly pedig azzal, hogy nemcsak múltjuk, hanem jelenük és jövőjük is lehet, mindenekelőtt akkor, ha összefognak és a szűkebb hazájuk iránti szeretet vezérli őket – hangsúlyozta a kutató.

♦

Azt már a tudósítóként teszem hozzá (ismét), hogy nem csak a történetírásban, hanem a közéletben is itt lenne az ideje Hertelendy érdemeinek megfelelő elismerésére. Kézenfekvő lenne például, hogy a Bahart műhelyében most készülő hajót a tulajdonos önkormányzatok Hertelendy Károlyról nevezzék el. Hisz bőven tett annyit, amivel ezt kiérdemelné.

♦

Mint a bevezetőben már írtam, Lichtneckert András előadása a Balatoni helytörténészek 3. szakmai tanácskozásán hangzott el. A Füreden október 29-én tartott fórum a dr. Takács Gábor kezdeményezésére tavaly Balatonedericsen megtartott tanácskozás folytatása volt. A Balatontippen korábban részletes előzetest olvashattak a füredi programról.

A nagy érdeklődés mellett megtartott összejövetelen szinte a tó minden részéből érkeztek honismerettel, helytörténettel foglalkozó kutatók. Az előadások mellett beszámoltak az aktuális munkáikról, kiadványaikról is.

 

 

A szervezők tervei szerint a tanácskozássorozat jövőre is folytatódik. 2017 májusában várhatóan Balatonfenyvesen gyűlnek össze újra a helyi múltkutatás szakértői.
Kép és szöveg Győrffy Árpád

 

Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre